Sokan vitték ki párjukat fotózni (Russel Square)
Klasszikus londoni látkép: telefonfülkék (Tavistock Place)
Klasszikus londoni látkép: kerítés (Belgrove Street)
A St Pancras állomás tornyosul a téli éjszakába
Gyorsan kivittem a szűz hóra, megmutatni neki a hófedte fenyőbokrokat, a kis sétálóutcákat, sikátorokat amiket még nem tapostak össze, a fákat, a templomtetőt, a lépcsőket, a kovácsoltvas kerítéstartókat, lámpákat.
London egy olvasztótégely: a főbérlőm szülei Pakisztánból érkeztek Londonba, ő már itt született. Az egyik munkatársam - a telefonos kiscsajok vezetője - mongol szülőkkel produkálta ugyanezt, a felesége kanadai. Az én főnököm francia, bár szemein érződik a mór beütés, neve is erre utal.
Lakótársaim - egy négyszobás, óriási konyhával rendelkező panellakást bérelünk Camdenben, Bloomsbury-ben, majd erről írok is írok - egy maláj kislány, aki "erasmusozni" (külföldi ösztöndíjat teljesíteni) jött Londonba, a másik egy norvég fiatal közgazdász srác.
A kedvenc helyem úgymond egy hamburgeres-gyrosos-mindenes, amit valenciai spanyolok üzemeltetnek. Ez is a hely neve - Valencia. London híres az indiai éttermeiről.
Múlt pénteken Floriannal - belga-német barátommal, aki Londonban tanul - találkoztam, elmentünk egy japán étterembe - életembe először ettem pálcikával - ahol egy magyar pincérlány szolgált ki minket (szia, Heni!)
A minap ez EAT ("evés") nevű helyen magyar gulyáslevest kértem elvitelre. Állítólag minden héten van. Egyik nap az olasz cukrászmester lelkesen magyarázta, hogy ő biza alpesi olasz, valaha egy birodalomba voltunk, velünk, Magyarokkal.
Szombatonként a Brumswick bevásárlóközpont udvarán tartott piacon étkezem. Legutóbb Burrito-t és churros-t, utóbbi egy hosszukás fánk, frissen, tésztanyomóból az orrod előtt olajba nyomva, hirtelen kisütve, fahéjas cukorral meghintve, tömény kakaóba (folyékony csokiba) mártva. A kajákról majd írok külön.
A legtöbb ember nem szereti, ha kultúrájának megfelelően köszönök vagy viselkedek. Hiába hajolok meg automatikusan a kézfogást nem kedvelő népek fele, hiába köszönök illedelmesen Salam-ot (Béke [a házra]), mikor belépek az arab boltoshoz, köszöntöm Namaste-vel a hindu asszonyság lelkét, köszönöm meg dzenkujem-mel a lengyelnek a segítséget, ami Berlinben örömmel vett kedvesség volt - pl. hogy az olasz étteremben végig olaszul rendeltem, kértem, köszöntem - itt kinézés, bunkóság. Különösen igaz ez, ha bőrszínünk különbözik. Londoni vagyok, te is, használj hát angolt!
London egy olvasztótégely. Mindegy, mi voltál előző életedben, vagy a szüleid mik, londoni vagy. Minden más rasszizmus.
No comments:
Post a Comment